hallgassa meg gyermekével tanmesénket hangoskönyv formájában, ahol Marci ismerkedik meg egy varázslatos orvosi rendelővel, az ott történő gyerek fül orr gégészeti vizsgálatnak a menetével és fény derül arra is, hogy bátorságával sikerül-e segíteni a közelben szorgoskodó kotorkáknak. :)
Kik is azok a kotorkák? Hogyan kell helyesen orrot fújni? Mi történik ha egy gyermek fülfájással ébred és orvoshoz kell mennie?
Pszichológus meseíróval együttműködve tanmesénk fő célja, hogy gyermeke szívesen és kíváncsian érkezhessen meg rendelőnkbe ahol így jobban együttműködve szorongás mentesen élheti át a látogatást.
Kellemes mesehallgatást kívánunk.
Marci és a szorgos Kotorkák - Látogatás egy varázslatos rendelőbe // Hangoskönyv
Marci és a szorgos kotorkák
Ahogy az első napsugarak besütöttek a szobába, Marci résnyire nyitotta a szemét. Máris reggel lenne? De hiszen olyan, mintha anya egy pillanattal ezelőtt adta volna a jó éjt puszit! Szorosabbra húzta maga körül a takaróját, és a másik oldalára fordult, amikor váratlanul éles fájdalom hasított a fülébe. Aú! Marci kezét a fejéhez szorította és felült az ágyban. Apukája éppen akkor lépett a szobába:
– Hát téged meg mi lelt kisfiam?
– Fáj a fülem – szipogta Marci, és ekkor vette csak észre, hogy a hangja is máshogy cseng, mint azelőtt.
– Ó, szegénykém, ráadásul úgy hallom, az orrod is bedugult – állapította meg apukája és megkérte, hogy tátsa nagyra a száját. – A torkod pedig egészen piros. Azt hiszem, ma óvoda helyett ellátogatunk a Móricz Zsigmond körtérre, egy mesebeli rendelőbe, ahol beteg nózikat és fülecskéket gyógyítanak. Pont erre van most szükségünk, nem igaz?
Bármennyire is szeretett volna bólintani, a rendelő szó hallatán Marcit félelem fogta el. Apa cinkos mosolya azonban felkeltette a kíváncsiságát. Vajon mit értett azalatt, hogy mesebeli hely? – morfondírozott magában.
Marci aznap délután apukája kezét szorítva, megszeppenten lépett be a rendelő ajtaján. Míg apa mindenféle papírokat töltött ki és kártyákat adott át egy magas pult mögött ülő néninek, Marci szeme a színes játéksarokra tévedt. Hátha lesz ideje kipróbálni! Azonban alig ültek le a fehér fotelekbe, a vizsgáló ajtaja kitárult, és egy mosolygós doktor néni lépett ki rajta:
– Szervusz Marci! De jó, hogy itt vagy! Épp egy bátor kisfiú segítségére lenne szükségem, de eddig nem tudtam kit is kérhetnék meg erre a feladatra.
Miféle feladat? – gondolta Marci, mielőtt azonban felocsúdhatott volna a meglepetésből, apukája büszkén válaszolt:
– Marcinál bátrabb fiút nem ismerek. Ha a doktor néni elmondja miről van szó, biztosan segíteni fog!
A dicséret hallatán a kisfiú felbátorodott, s bár továbbra sem értette a felnőtteket, kíváncsian követte őket a vizsgálóba.
– Hallottál már a szorgos kotorkákról? – kérdezte a doktor néni, miközben helyet foglalt a székében.
Szorgos micsodák? Marci a fejét rázta, ám ekkor újra megfájdult a füle. Gyorsan rászorította a kezét, ami nem kerülte el a szemfüles orvos figyelmét:
– Ó, csak nem fájdogál a füled, fiatalember?
A kisfiú csendben bólintott. A doktor néni megkérte, hogy mutassa meg, hol érez még fájdalmat, ő pedig óvatosan a nyakára mutatott. Elmondta, hogy az orra is bedugult, az orvos pedig figyelmesen, együttérzően bólogatva hallgatta.
– Tudtam én, hogy te leszel a kotorkák megmentője – szólalt meg végül lelkendezve, majd Marci döbbent arcát látva így folytatta. – A szorgos kotorkák barátságos kis varázslények, akiknek a kedvenc elfoglaltsága elásott kincsek után kutatni a városban. Most például épp a Feneketlen-tónál vájnak föld alatti járatokat. Tudod-e, hogy az merre van?
Marci visszaemlékezett, hogy a rendelőbe jövet apukájával éppen a tó mellett szálltak le a villamosról. Lehet, hogy néhány kotorka épp a talpuk alatt ásott, amikor errefelé igyekeztek? A gondolatra elmosolyodott és bólintott.
– Viszont van egy kis gond – folytatta a doktor néni. – Azt a hírt kaptam, hogy a kotorkák lámpásai, amikkel a sötét járatokban világítanak, kialudtak, így nem látnak semmit. Ám a te segítségeddel fényt küldhetünk nekik. A fül, az orr és a torok ugyanis pont olyanok, mint egy-egy alagút. Nincs más dolgod, mint megengedni, hogy mindegyikbe bevilágítsak, majd elmondani a varázsigét: Lámpa újra égj, oszolj szét sötét! Amint ezt kimondod, a kotorkák járataiban újra felragyog a fény. Ráadásul két legyet üthetsz egy csapásra, ugyanis ezzel már a vizsgálaton is túl leszünk, és a fájdalom okát is megfejthetjük, hogy mielőbb meggyógyulj.
Marci nyugtalanul fészkelődött apukája ölében. Tartott tőle, hogy a vizsgálat fájni fog, ám titkon szeretett volna segíteni a bajba jutott kotorkákon. És hát a fülfájástól is szívesen megszabadult volna. Végül beleegyezett a dologba. A szíve hevesen vert, amikor a doktor néni, fején egy lámpával belenézett a fülébe, az orrába és a torkába, azonban hamar rájött, hogy ez nem okoz fájdalmat, inkább csak szokatlan.
– Marci, készen állsz, hogy befejezzük a varázslatot? – kérdezte a fül orr gégész orvos, miután már a torkába is belenézett – Ha hiszed, ha nem, a vizsgálattal végeztünk is, így ideje, hogy a kotorkáknak is küldjünk egy kis fényt. Emlékszel még a varázsigére? Segítek: Lámpa újra égj, oszolj szét sötét!
Marci behunyta a szemét, és elismételte a mondatot. Elképzelte, ahogy a sötét alagutakban egyszerre világosság támad, és a fülében szinte hallotta a kotorkák boldog ujjongását. Milyen jó érzés, hogy segíthetett nekik! A doktor néni elismerő szavaira kinyitotta a szemét:
– Hát Marci, nélküled nem tudom mi lett volna a kotorkákkal. Hálás vagyok a segítségedért! És van még egy jó hírem a számodra: ha szépen fújod az orrodat, akkor hamarosan a fájdalomnak is búcsút inthetsz. Ugye tudod hogyan kell ügyesen orrot fújni? Először mindig csak az egyik oldalt, utána pedig a másikat, jó erősen, mint a kiselefánt. Néhány nap pihenés és arcmelegítés után pedig már nem is fogsz emlékezni a fülfájásra – kacsintott bátorítóan.
– Jó erősen, mint a kiselefánt! – ismételte Marci és örömében majd’ kiugrott apukája öléből. Ezért aztán kár volt félnie! Ráadásul a hőstettéért cserébe a doktor néni még egy matricával is megajándékozta a kotorkák kincsesládájából. Micsoda kaland! Amikor hazafele menet a villamosból kinézett a békésen fénylő Feneketlen-tóra, büszkeség töltötte el.
– Jó munkát, kotorkák! – suttogta, majd a kék vizet maguk mögött hagyva, robogtak tovább.
