Időpontfoglalás
Visszahívást kérek
Ismertető megtekintése
Árak
Orvosaink
Üdvözlöm Dr Zolnay Péter reumatológus vagyok.
A Móricz Medical Centerben elérhető szakrendelésemen azért dolgozunk, hogy senkinek se kelljen kiesnie a munkából. Életkörülményeink sokat változtak az elmúlt évtizedekben. Legtöbbször ülve dolgozunk: tárgyalunk, lehajolunk, hogy a monitort nézzük. Ezért a reumatológusok már nem időseket kezelnek. A harmincas-negyvenes éveikben lévő páciensek is egyre gyakrabban keresik fel a reumtaológiával foglakozó magánrendelőket. Sajnos sokan elhalasztják a találkozókat, és akkor jönnek hozzánk, amikor a fájdalom már korlátozza a napi tevékenységüket.
„A fájdalom majd elmúlik…”
Ez talán a legveszélyesebb hozzáállás a mozgásszervi betegségekhez. A visszafordíthatatlan elváltozások megelőzéséért és a teljes gyógyulásért mielőbb érdemes specialistához fordulni.
Keressen bizalommal.
SZABADULJON MEG A FÁJDALOMTÓL. Együtt sikerülhet!
Várom szeretettel reumatológia magánrendelésemen a Móricz Medical Centerben.
Reumatológusra van szükségünk abban az esetben, ha mozgásszervi panaszaink vannak, így például rendszeres nyak-, hát-, derék-, csípő-, térd- vagy lábfájdalom mellett, melyek feltárása jellemzően egy átfogó reumatológiai vizsgálat részeként valósulhat meg.
Ez a tudományág foglalkozik
- a kopásos eredetű ízületi megbetegedésekkel;
- a gerinc legtöbb betegségével és fájdalmas elváltozásával (lumbágó, idegbecsípődés stb.);
- a rheumatoid arthritis-szel;
- a csontritkulással;
- az ínhüvelygyulladással;
- a köszvénnyel;
- a csontlágyulással;
- a lupus-szal;
- a Bechterew-kórral;
- és a Sjögren-szindrómával.
Mivel a legtöbb reumatológiai betegség interdiszciplináris háttérrel rendelkezik, azaz több tudományágazat is érintett lehet benne, ezért a pontos diagnózis és kezelhetőség érdekében gyakran van szükség más szakágak bevonására.
Mikor forduljunk reumatológushoz?
Amint az a fentiekben már elhangzott, a különféle mozgásszervi panaszok és elváltozások esetén általában a reumatológiai szakrendelésen tudnak segítséget nyújtani. Itt fontos azonban kitérni arra, hogy elkülönítsük egymástól a reumatológiát és az ortopédiát.
Az ortopédia foglalkozik ugyanis olyan elváltozásokkal, mint a gerincferdülés vagy a láb deformitásai, sőt a krónikus térdpanaszok, a porcleválások vagy a szalagsérülések során is gyakran kell bevonni ezt a szakágat a megfelelő eredmény elérésének érdekében.
Hogy milyen tünetekkel és panaszokkal kell felkeresnünk a reumatológiát?
Lássuk:
- Az egész testet érintő ízületi fájdalmak, melyek nem látható deformitáshoz – például lúdtalphoz, esetleg bokasüllyedéshez – és nem sérüléshez köthetők.
- Ízületi gyulladások, melyek erőteljes fájdalommal, duzzanattal, kipirosodott bőrrel és nyomásérzékenységgel jelentkeznek.
- A végtagok és ízületek mozgatásakor jelentkező roppanás vagy kattogás, melyek fájdalmasak és fájdalmatlanok is lehetnek.
- Ismeretlen eredetű hát- és gerincfájdalom.
- Általános, ámde rendszeresen megjelenő vagy visszatérő izom- és ízületi fájdalom.
- Tartós ízületi merevség, ami a fájdalom mellett már bizonyos fokú mozgáskorlátozottságot idéz elő.
- Gyakori csonttörések és ízületi sérülések, esetleges csontritkulás gyanúja.
- Tartós vagy folyamatosan visszatérő ínhüvely-gyulladás.
- Ismeretlen eredetű, általában sugárzó fájdalmak.
Mi történik egy reumatológiai vizsgálaton?
Egy reumatológiai vizsgálat az esetek többségében teljesen fájdalommentes, legfeljebb az érintett testrészek mozgatásakor, fizikális ellenőrzésekor tapasztalhat a páciens kellemetlenségeket.
A szakorvos jellemzően az anamnézissel kezdi a beteg kórtörténetének megismerését és feltárását. Elsőként jellemzően mindig a páciens beszél, és mondja el a panaszait a fájdalom helyzetéről, megjelenéséről, időtartamáról, gyakoriságáról vagy egyéb sajátosságáról.
Meglévő diagnózisok, leletek vagy zárójelentések esetén a szakorvos mindig áttanulmányozza az előtörténetet is, majd célzott kérdéseket tesz fel a beteg számára arról, hogy érte-e trauma az érintett testrészt, milyen gyógyszereket szed, milyen egyéb betegségei vannak vagy voltak és így tovább.
A családi anamnézis itt is nagyon fontos, hiszen rengeteg reumatológiai betegségről – így például a rheumatoid arthritis-ről is – bebizonyosodott, hogy örökletes, azaz sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan embereknél, akiknek a közeli hozzátartozója már szenvedett ilyen elváltozásokról.
Mivel a reumatológia szakága által kezelt betegségek szoros párhuzamba állíthatók az életmóddal, azért a szakorvos minden egyes esetben tesz fel kérdéseket a munkáról, a gyakran végzett tevékenységekről, az általános életmódról, így akár még a táplálkozásról is.
Fizikális vizsgálatok a reumatológián
A sikeres anamnézist követően a reumatológus szakorvos fizikális vizsgálatokkal folytatja a diagnózist. A panaszok függvényében először az érintett testrész szemügyre vételezése történik, majd minden esetben az átmozgatással folytatódik tovább a vizsgálat.
Ilyenkor kerül ellenőrzésre az adott testrész esetén az izomerő, a mozgástartomány és a reflex, amelyek mellett tapintás útján a fájdalom pontos helye, eredete és gyakran kiváló oka is könnyedén feltárható.
Ha a panaszok ide vezetnek vissza, akkor a gerinc állapota mellett szükség lehet a járás vizsgálatára és a tartás ellenőrzésére, de előfordulhat, hogy a szakorvos bizonyos gyakorlatok bemutatására kéri a pácienst, ami hasznos gyakorlati prezentációt jelent a diagnózishoz.
Képalkotó- és speciális vizsgálatok a reumatológián
Természetesen speciális vizsgálatokra is szükség lehet a reumatológián, hiszen a panaszok hátterében gyakran olyan összetett problémák húzódhatnak meg, melyek más szakágak, így például a neurológia bevonását is igényelhetik.
Ezen felül egy reumatológus a diagnózishoz gyakran végez különféle képalkotó vizsgálatokat. Kifejezetten népszerű ezen a téren a röntgen, az MRI és a CT, de különösen az ultrahang, mely veszélytelenül, sugárterhelés nélkül képes megmutatni a belső elváltozásokat.
Kórokozók felmerülése esetén szintén általános, hogy a reumatológián laboratóriumi vizsgálatokra van szükség – a vérvétel szinte minden alkalommal indokolt –, de különösen csontritkulás gyanújánál a csontsűrűség-mérés is lehetséges eszköz a szakorvos kezében a beteg állapotának felmérésekor.
