Időpontfoglalás
Ismertető megtekintése
Árak
Orvosaink
Az audiológia a fül-orr-gégészet egy speciális szakterülete, ami kifejezetten a hallással, a halláshoz kapcsolódó betegségekkel, azok feltárásával, szűrésével és kezelésével foglalkozik.
A rendelésen a vizsgálatokat minden esetben audiológus specialista végzi, aki a következőkben tud segíteni:
- A halláskárosodás diagnózisa vagy elvetése.
- A halláscsökkenés mértékének és okainak, valamint az esetleges elváltozás helyének a feltárása.
- A gyógyításhoz vagy szinten tartáshoz szükséges terápiás módszerek megállapítása.
- A szükséges rehabilitáció vagy a megfelelő orvosi segédeszközök alkalmazása.
- Szakértői vélemény kiállítása.
Mikor forduljunk audiológushoz?
Miután az audiológia képes lefedni valamennyi hallásproblémát, ezért a legtöbb ide kapcsolódó tünettel és betegséggel a kérdéses szakág foglalkozik. Minden esetben audiológus szakorvoshoz kell fordulnunk a következő panaszok mellett:
- Gyakori fülzúgás vagy fülcsengés, ami ismétlődővé, tartóssá, esetenként állandóvá vált.
- A halláshoz kapcsolódó valamennyi probléma, legyen az akár nagyothallás, akár valamilyen specifikus tünet.
- Ismeretlen eredetű szédülés, ami már a hétköznapok során is gondot okozhat a betegnek.
- Az egyensúlyt érintő zavarok és egyéb kellemetlenségek.
- Beszédértési nehézségek, melyek a halláshoz kapcsolódnak.
- A hallás minőségében bekövetkezett valamennyi változás esetén.
A hallásproblémák hátterében a természetes öregedési folyamatok mellett gyakran meghúzódhatnak szervi elváltozások és gyulladásos folyamatok is.
Emiatt más szakágak bevonására is szükség lehet a pontos diagnózishoz. Különösen gyakori például, hogy egy alapos fül-orr-gégészeti kivizsgálásra lesz szükség ahhoz, hogy az audiológus által feltárt betegség gyógyítható legyen.
Mi történik egy audiológiai vizsgálaton?
Az audiológiai szakrendelés minden esetben az anamnézis felvételével kezdődik, aminek részeként a páciens beszámol a tünetekről, valamint a kapcsolódó panaszokról annak érdekében, hogy a specialista a megfelelő módszereket alkalmazva utána tudjon járni a problémának.
A beszélgetés során az audiológus mindent meg szeretne tudni a beteg életmódjáról, környezetéről, a családban előforduló egyéb – esetlegesen örökletes – fülproblémákról, de még a szabadidős tevékenységekről is.
Ennek az oka, hogy egészen más igényei vannak a hallás szempontjából például annak, aki olyan munkakörben tevékenykedik, ahol használnia kell a fülét – például zenész vagy sokat kommunikál emberekkel –, mint annak, akinek a hallása nem kerül a középpontba a mindennapokban.
Általában az első csoportba tartozó emberek azok, akik hamarabb észreveszik, hogy valami gond van a hallásukkal, és előbb kérnek orvosi segítséget is.
Az anamnézis után minden esetben szükség van fizikális vizsgálatra ahhoz, hogy a hallásprobléma háttere és mértéke pontosan feltárható legyen, így sor kerülhessen a célzott kezelésre vagy a hallókészülék kiválasztására.
Fizikális vizsgálatok az audiológián
A fizikális vizsgálatokat az audiológián általában két csoportra oszthatjuk:
- Vannak a beteg aktív közreműködését nem igénylő objektív eljárások,
- valamint a szubjektív módszerek, melyekhez minden esetben szükség van a beteg közreműködésére, illetve valamilyen vizsgálati eszközre.
Lássuk egy kicsit konkrétabban, hogy milyen vizsgálatokra kerülhet sor az audiológián:
Hangvillás vizsgálat
Az egyik legáltalánosabb, mondhatni legklasszikusabb hallásvizsgálati módszer, amikor az audiológus szakorvos egy hangvillát megpendítve méri fel a beteg hallását, de közel sem abban a formában, hogy az illető hallja-e az így keletkező hangot vagy sem.
A rezgő hangvillát ugyanis a páciens fejének több pontjához érinti, így például a homlokhoz vagy a koponya közepéhez, miközben a válaszolnia kell a feltett kérdésekre.
Egyszerű vizsgálati módszer, mégis nagyon jól megállapítható vele, hogy a hallásproblémát a szervezet hangvezetési rendszere idézi-e elő, illetve milyen mértékű működési zavarról beszélünk.
Hallásküszöb vizsgálat
A hallásküszöb vizsgálatával könnyedén felmérhető, hogy a beteg részéről melyik az a legkisebb intenzitású hang, amit még képes érzékelni, illetve felismerni. Speciálisabb vizsgálati módszer, amihez szükség van egy hangszigetelt süketszobára.
Részeként a fül mögött megtalálható csontos szervhez rögzítenek egy eszközt, de a páciensnek egy fülhallgatót is fel kell vennie, melyben különféle hangokat hall, miközben folyamatos visszajelzést ad a vizsgálatot végző szakorvosnak arról, hogy mit tapasztalt.
A gép egy speciális audiogram segítségével képes meghatározni a légvezetéses- és a csontvezetékes hallásküszöb állapotát, amelyek jóvoltából könnyen és hatékonyan feltárható a halláscsökkenés mértéke.
Beszéd audiometria
A beszéd audiometria egészen hasonló a hallásküszöb vizsgálatához, így szintén szükség van hozzá egy hangszigetelt süketszobára, valamint egy jó minőségű fülhallgatóra, melyből folyamatosan szavakat és kifejezéseket hall a beteg.
Ezeket kell pontosan visszamondani a vizsgálat során a páciensnek, az értékelésnél pedig meg van szabva, hogy hány százalékos eredmény mellett tekinthető sikeresnek a teszt, illetve honnan kezdődik a halláskárosodás, valamint annak fokozatai.
Tinnitometria
A tinnitometria az egyik legjobb alternatíva a fülzúgás hátterének feltárásában. Alkalmazását rendszerint más szubjektív hallásvizsgálatoknak kell megelőznie, hiszen csak ezeknek az eredményeknek a függvényében kerülhet sor a fülzúgás okainak feltárására.
A vizsgálat során egy speciális audiométerrel meg lehet határozni, hogy a fülzúgásnak mekkora a hangereje, illetve milyen frekvencián mozog, de azt is mérik, hogy ez a zúgás milyen hang hatására képes megszűnni vagy legalább mérséklődni.
Tympanometria
A tympanometria valójában nem más, mint a középfül analízis, aminek a célja, hogy az audiológus pontosan fel tudja tárni a középfülben megtalálható nyomást.
Segítségével nemcsak a hallásromlás mértékét lehet meghatározni, de olyan elváltozások is feltárhatók általa, mint a dobhártya állapota vagy az, hogy található-e folyadék a középfülben?
