Gyakran alkalmazott szakág olyan esetekben, amikor
- tényleges hangképzési zavarokról
- és nyelési nehézségekről van szó.
A foniátria célzottan erre a két jelenségre szakosodott mind a vizsgálathoz tartozó felszerelések, mint a tudásanyag tekintetében.
Mikor van szükség foniátriai vizsgálatra?
Foniátriai vizsgálatot akkor kell végezni egy betegnél, amikor tartós problémája akadt a hangképzéssel vagy a nyelés kapcsán tapasztal szűnni nem akaró kellemetlenségeket.
Ha például valaki 2-3 hétnél tovább szenved rekedtségtől vagy más egyéb hangváltozástól úgy, hogy nem kapcsolódott hozzá a közelmúltban megfázás vagy más egyéb fül-orr-gégészeti gyulladás, akkor ez az állapot mindig foniátriai vizsgálatot igényel.
A kapcsolódó elváltozások hátterében rengeteg betegség állhat, miközben ezek kialakulhatnak a fejen, a nyakon vagy a mellkason elvégzett műtétek szövődményeként is, de akár ideggyógyászati rendellenességek is megbújhatnak a hátterükben.
A rekedtség mellett az erőtlen, kifáradt-, alig terhelhető- vagy nem megfelelő minőségű hangnál – ez különösen nagy probléma énekeseknél, előadóknál, illetve sok beszédet igénylő munkakörben dolgozóknál– mindig foniátriai szakvizsgálat javasolt.
Ezen felül a megváltozott hangszín, a gyakori félrenyelés, a nehéz vagy fájdalmas nyelés, esetleg a nyelési képtelenség egyaránt olyan panaszok, melyek a kérdéses szakághoz tartoznak.
A foniátria kapcsán fontos kiemelni, hogy nemcsak akkor kaphat szerepet, ha valakinek már kellemetlen tünetei vannak, hanem megelőzéskor vagy alkalmassági vizsgálatok elvégzésekor egyaránt szükség lehet rá.
Példának okáért az énekesek, a színészek, a konferansziék, a pedagógusok, a logopédusok vagy akik olyan munkakörben vannak, hogy sokszor és sokat használják a hangjukat, esetükben rendszeres időközönként szükség lehet foniátriai vizsgálatokra.
Mi történik egy foniátriai vizsgálaton?
Mint a többi szakorvosi ellenőrzés, úgy természetesen a foniátriai vizsgálat is minden esetben egy alapos anamnézissel kezdődik, hiszen rendkívül lényeges feltárni a páciens életmódját, a kísérőbetegségeket vagy az esetleges korábbi beavatkozásokat.
Előfordulhat ugyanis, hogy valakinek a mindennapi túlerőltetéstől, másnak a stresszes életmódtól, esetleg a dohányzástól vannak hangképzési zavarai, illetve nyelési nehézségei, noha természetesen ennél sokkal összetettebb problémák is állhatnak a háttérben.
Előfordulhat például, hogy a foniátriát tüdőgyógyászati ellenőrzéssel vagy hallásvizsgálattal kell összekötni annak érdekében, hogy eredményes diagnózis szülessen, noha természetesen a szakorvos is minden kapcsolódó szervet alaposan megvizsgál.
Egy foniátriai vizsgálaton így biztosan ellenőrzésre kerül a teljes szájüreg, a gége, a garat és az algarat, valamint a teljes nyaki régió. Ezen felül megnézik még a hang minőségét, valamint természetesen a légzést is, ami összefüggésben állhat a tünetekkel.
Speciális eszközök a foniátriai vizsgálaton
A foniátria egy annyira különleges szakág, hogy az orvosok több specifikus eszközt alkalmaznak a panaszok feltárásához, illetve a pontos diagnózishoz.
Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy mivel a fül-orr-gégészet egyik szakterületéről beszélünk, ezért a legtöbb eszköz onnan származik, de vannak speciális darabok, mint például a merev- vagy a flexibilis endoszkóp.
Segítségükkel a szakorvos képes átfogó képet kapni a hangszalagok és a gége állapotáról, de a foniáter szakorvos egy direkt a hangszalagok mozgásának vizualizációjához megalkotott stroboszkópot is használ a diagnózishoz.
Ezen felül a vizsgálaton a nyelési problémák feltárásakor előkerülhet a fiberoszkóp, amivel nyomon lehet követni a speciálisan színezett ételek útját, de gyakori segítség az NBI, mely speciális fényforrásként a rosszindulatú elváltozások felismerését segítheti elő már nagyon korai stádiumban.